Barangolások erre-arra, vidékekre-országokba
A kakas és társai
A természetben a kakas a felkelő nap madara. A hajnali fény derengésekor a kakas már jelzi a reggelt. A felkelő napot a kakas köszönti elsőként. Harsogva jelzi az időt, a megszülető fényt. Ezért a kakast napmadárnak tartjuk. Mélyebb értelemben a kakas a születő félben levő belső fénynek, az újrakezdésnek a szimbóluma.
A kakas nemcsak a fény hírnöke. Kukorékolással jelez minden új dolgot, ami körülötte történik. A kakast az éberség és az igazság szószólójának tartják. A kakaskukorékolások közötti időt a nép az időjárással hozza kapcsolatba. Úgy tartják, hogy a falu igazi lakható határa addig tart, amíg a kakasszó hallható.
A néphagyomány nemcsak a megjelenő hajnali fénnyel, hanem az ember lelkével is összefüggésbe hozza a kakast. Az ókortól több népnél él a kakas kultusza. Jótékony hatást tulajdonítanak neki. A keleti népek hitében a fehér kakas segíti a holt lelkét. A fehér kakast a koporsóra szokták rámintázni Kínában. A keleti népeknél a kakas védőerőt is megtestesít. Úgy tartják, hogy a vörös kakas megvéd a külső és belső tűztől. Japánban az ajtókon ábrázolták mint áldást hozó és védő szellemet. A görögöknél a kakas Apolló, Ares és Minerva szent állata volt.
Az ókor istennőjének madarát jelképező kakas a házi szárnyasokat is egybefogja. A kelták a kakast áldozták fel a tavaszünnep idején, hogy bő termés legyen a következő évben. Lényegében a karácsonyi sült háziszárnyas vagy pulyka is az istennő áldást hozó madarának az emlékét őrzi. Régen itt nálunk több helyen szokás volt házépítés előtt az alapba vagy a kapualjba kakas vagy tyúk csontját beásni. Áldásos hatásának képzete ma is él. Az afrikai és a szibériai kovácsok ma is kakas- vagy tyúkcsontokat tesznek a fémolvasztó kemencébe a művelet sikerének érdekében.
A kakas feláldozásának jótékony hatása és a kakasviadalok a hunok vándorlási vonalán több helyen megtalálhatók. A kakasként verekedő madarak mozgása a madárjóslás egyik jelentős eleme volt. A madárjóslás az etruszkoknál, a pártusoknál, a szabinoknál, a görögöknél volt ismeretes. A természeti népeknél, például a malájoknál és az indiánoknál a kakasviadalok már az ókortól fogva szokásosak voltak. A görögöknél szintén évi kakasviadalokat rendeztek. A rómaiak az etruszkoktól és a görögöktől vették át ezt a szokást. Harcos, éber jellemvonásai folytán kakas a Mars szent állata. A kakasviadalok a harc istenének megjelenítései.
A kakasviadal sok helyen ma is az ünnepek egyik színfoltja maradt. A franciák gall kakasa is az ősi harcos hagyomány utórezgése. Az európai néphitben a kakas kiáltásának szellemriasztó hatást tulajdonítottak. A germán hit szerint a nappalt és éjjelt elválasztó kakas a túlvilág határának őre. Néphitünk szerint a halott is visszajár kakas képében, de még a garabonciás hátasaként is találkozunk vele.
A templomok építésénél és díszítésénél a kakas a szent szimbólumokhoz tartozik. A templomok tornyán elhelyezett kakas lélekmadár jelkép. A szellemi fényt éleszti újjá, a napot szimbolizálja. A nyugat-európai templomoknál a templom gömbjén vagy a kereszten áll a kakas. Felénk a templomi ábrázolásoknál legtöbbször a kakas a napkarikában áll.
Több növényünk nevében ott a kakas neve: a kakascímer nevű fűféle lombos kinövése, a kakasfa díszes virágzata miatt kapta a nevét. A kakasfa lényegében az általatok is jól ismert labdarózsa neve. Más növényeink, mint a kakaslábfű és a kakassark fű bogos szára miatt, a kakastaréj fű pedig virágjának taréjalakja miatt kapta a nevét. Az a tény, hogy a kakas az ókor tápláló faistennőjének madara volt, a kakastej nevű réti virágunkban figyelhető meg. Madárvirágnak is hívják. Szép hatágú, kék virága van. A kék szín és a hatágú virágalakzat is az istennőre emlékeztet. Népiesen csillagvirágnak hívjuk. A növény megtört szárából tejszerű, tápláló folyadék szivárog.
A kakastaréjú gomba vagy a bokros gomba tarajosan hullámzó kalapja után kapta a nevét. Nevéből adódik, hogy ehető gomba, és az ókorban szentnek tartott tölgyfák kérgén nő ki nagy csoportokban.
A kakasminta megtalálható festett tárgyainkon és varrottasainkon is. A néphagyományban a daru- és a kakastoll fejdísz. A magyar táltosok is viseltek fejükön kakastollat. A daru tolla a régi magyar vezérek fejét ékesítette. Napjainkban a vadászok szívesen viselik a daru tollát a kalapjukon. Címereinken a daru gyakrabban jelenik meg, mint a kakas.
A kiskakas meséink kedvelt alakja. Felügyeli a maga felségterületét és az igazságért harcol. A kakas itt is az éberség és a bátorság jelképe. A küzdelemben szinte emberfeletti módon vívja meg harcát igazáért.
Szőcs Katalin