Érdemes a keresztény úton haladni
Schönberger Jenő püspökkel annak kapcsán beszélgettünk, hogy február 8–13. között a romániai katolikus püspökökkel ad limina látogatáson vett részt a Vatikánban.
XVI. Benedek pápa és Schönberger Jenő püspök
az ad limina látogatáson
Püspök úr, mit is jelent, miről szól az ad limina látogatás?
Az egyházi törvénykönyv előírja, hogy a püspököknek ötévenként meg kell jelenniük a szentatyánál és a különböző dikasztériáknál, irodáknál be kell számolniuk a hozzájuk tartozó területről. Ugyanakkor a szentatyánál való látogatás Krisztus helytartójának szól, ami megerősít, feltölt bennünket, és nem utolsósorban egy csodálatos élmény. Valami olyasmi, mint amit Jézus mondott annak idején Péternek: „...imádkoztam érted, és te meg fogod erősíteni majd a testvéreidet a hitben”. Hát ez a megerősítés történik a szentatyával való találkozáskor. Nekem ez az első volt, és csodálatos élmény.
Különböző forrásokból már értesülhettünk a látogatás programjáról. Hogyan épült fel a püspök úr programja? Milyen intézményeket, szentszéki hivatalokat látogatott meg?
A hétfői nappal kezdődött a hivatalos látogatás, és aznap már két irodában volt látogatásunk, utána pedig a szentatya fogadására készültünk. Ezt követően vettük sorra azokat az irodákat, amelyek a Vatikánban, illetve a Vatikán környékén vannak. A Szentszék püspökökkel foglalkozó irodája úgy osztotta be a programokat, hogy ne kelljen sokat gyalogolnunk, de minden délelőtt négy iroda, délután pedig három vagy négy iroda került sorra.
Milyen volt a találkozás XVI. Benedek pápával? Hallott-e már a szentatya egyházmegyénkről, ismerte esetleg helyzetét?
A szentatyával való négyszemközti találkozás az élményen túl nagyon felemelő volt. A szentatya nagyon érdeklődő, sok kérdést tett fel, és láttam, hogy az egyházmegyénket igencsak ismeri. Természetesen nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen a látogatása előtt egy hónappal el kellett küldenünk az információkat, amelyeket a Szentszék igényelt, és ezekből az információkból egy összegzést kapott a szentatya, hogy kialakíthasson egy képet a szatmári egyházmegyéről. Amikor bementem, a köszöntés után az első dolga az volt, hogy mutassam meg: hol terül el az egyházmegye a térképen. Elbeszélgettünk röviden egyházmegyénk történetéről, azokról a viszontagságokról, amelyek a 200 év alatt érték, majd beszéltem örömeinkről, bánatainkról, nehézségeinkről. A legjobban az lepett meg, amikor a 200 éves jubileumunk kapcsán említettem, hogy egyházmegyénkben zsinatot tartottunk, a szentatya pedig mosolyogva rám nézett és azt mondta: „Tudom, hogy tízéves pasztorális tervetek van, és már túlvagytok a felén. Nagyon szép.” Egyszerűen megdöbbentett, ahogy eléje vág a dolgoknak és azt mondja, hogy „tudom”.
Tudomásom szerint lehetőség volt Scheffler János vértanú püspökünk, sőt, Hám János püspök boldoggá avatásáról is beszélni a szentatyával. Egyházmegyénkben évente kétszer is tartanak szentmisét, és folyamatos imádság zajlik Scheffler János boldoggá avatásáért. De mennyire aktuális ez a kérdés a Vatikánban?
A szentatya előtt valóban beszéltem a mi boldog emlékű püspökeinkről és arról, hogy boldoggá avatásuk a szentatyán is múlik. Benedek pápa mosolygott rá és azt mondta, hogy biztosak lehetünk benne, hamarosan megtörténik. A szentté avatási kongregáció prefektusa volt az, aki nagyon ügyesen Románia-szinten minden boldoggá avatási perről készített egy beszámolót. Ami a mi ügyeinket illeti, Hám János boldog emlékű püspökünk boldoggá avatása egy történelmi per már. Több mint száz éve, hogy elindította az egyházmegye, aztán megszakadt, és most arra törekszünk, hogy egy bizottságot újra kinevezzünk és fölvegyük újra ezt az ügyet. Nagyon sok minden megvan már hozzá, de tudtuk, hogy ennél az ügynél előrehaladás csak akkor lesz, ha csodát tudunk bizonyítani. Ezt is sikerült már, így megpróbáljuk ezt a vonalat is előrébb vinni.
Viszont Scheffler püspök ügye nagyon jól áll, jövő hónap huszadikán fog a bíborosok és a püspökök elé kerülni a kérdés, ők döntenek. Ezután amennyiben elfogadják a vértanúságát, a boldoggá avatásra minden megfelel és minden együtt van. Akkor a szentatyának ajánlják, hogy írja alá a dekrétumot, amellyel Scheffler János püspökünket boldognak nyilvánítja. Ezután következhet majd a boldoggá avatás ünnepsége, ami itt lesz Szatmárnémetiben.
Mit jelenthet a szatmári egyházmegye és hívei számára egy ilyen esemény, egy boldoggá avatás?
Azon túl, hogy egy nagy ünnep, azt ünnepeljük, hogy valaki biztosan célba ért, ott van az Istennél és közbenjár értünk, példaképet kapunk az ő személyében. Ez azt hiszem, az egyházmegye minden híve számára megerősítés abban, hogy érdemes kereszténynek lenni, érdemes a keresztény úton végighaladni, Isten és embertársaink iránti szeretetünket életünk árán is megmutatni. Ez az, amire bizonyára minden boldoggá avatás nagy erőt ad és ösztönzést, hogy egy kicsit lelkiekben megújuljunk. Azt hiszem, mivel ez az első boldoggá avatások között lesz itt, Romániában, az élményen túl óriási lelki haszna lesz.
Összességében tehát milyen érzésekkel tért haza a püspök úr a Vatikánból? Milyen tervek, esetleges teendők fogalmazódtak meg?
Az ad limina egy kötelező látogatás. Beszámolás arról, mi történt az öt év alatt. Igaz, hogy ez most nem öt évről szóló elszámolás volt, mert az utolsó ad limina 2003 kora tavaszán volt, hanem az elmúlt hét évről. A különböző irodák elismeréssel beszéltek a romániai püspökök munkájáról, az egyházmegyéinkben tanúsított keresztény életről és azokról a papi, szerzetesi eredményekről, amelyeket a híveinkkel egyetemben elértünk.
Megelégedéssel összegeztük, hogy jó úton haladunk, tesszük, amit tenni kell, amit elvár tőlünk a szentatya, amit elvár tőlünk az Isten. Ehhez a szentatya külön kegyelmét és áldását adta ránk. Arra a munkára, amit eddig tettünk, hogy tegyük ezután is lelkesedéssel és szeretettel. Azok a tervek, amelyekkel egy ilyen látogatásról hazaérkezik az ember, azt hiszem, hogy nem különböznek azoktól a tervektől, amivel egy pap az életében elindul, csak újra és újra fölszítja bennünk a kegyelmet. Mint ahogy Szent Pál apostol is mondta a kedvenc tanítványának: „Szítsd föl a kézföltételem által a benned szunnyadó kegyelmet. Ez egy fölszítása annak a kegyelemnek, amellyel Isten élére állított egy egyházmegyének, amellyel Isten küld.”
Tervek? Nekünk van tervünk. Megvan az első tíz év pasztorális terve, aminek már megkezdtük a második részét. Még nagyobb lelkesedéssel, szeretettel és örömmel menjünk előre, haladjunk ezen az úton, amelyen elindultunk. A mi feladatunk a magunk részét megtenni a legjobb tehetségünk és szándékunk szerint.
Kérdezett: Józsa János