XV. Alcsíki Kórustalálkozó
A béke jegyében
Dona nobis pacem! Adj nekünk békét! A szentmise zenei csúcspontjának, az Agnus Dei utolsó mondatának jeligéje alatt startolt az alcsíki egyházi kórusok tizenötödik találkozója, amelyet február 6-án tartottak Csíkszentgyörgy hatszáz éves plébániatemplomának ódon ívei alatt.
A találkozón négy énekkar vett részt: a csíkszentkirályi, a csíkszentmártoni, a csíkszentsimoni kórus és a házigazda, Illyés András Egyházi Kórusa. Sajnos kimondatlanul is ott lebegett a levegőben, hogy az alcsíki egyházi kórusmozgalom, amely kezdetben nyolc kórussal indult és tavalyig öttel számolt, az idén ismét szegényebb lett egy énekkarral. A találkozó nívóját és fényét ez ugyan nem befolyásolta, azonban a mozgalomból ismét eltűnt egy szín, amelynek jó lenne visszatérnie, a többi felbomlott énekkarral együtt.
A rendezvényen az erdélyi egyházzenei élet kiválóságai is részt vettek: a Romániai Magyar Dalosszövetség tagja, Major László, Illyés István udvarhelyi nyugalmazott karnagy, Lászlóffy Árpád orgonista, aki hangszeren kísérte a gregorián scholát, Gál Ignác és mások. Guttman Mihály, a Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke meghívót ugyan igényelt, ám kora miatt nem tudott eljönni (ez első alkalommal fordult elő). Hiányzott!
A szentmisét Tamás József segédpüspök celebrálta az alcsíki papsággal közösen, akik az előző évekhez hasonlóan szép számban jelentek meg az eseményen. A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy az ének és zene nem egyszerűen előfordul az emberi életben, hanem annak alapvonása, mondhatni létmód. Az a nép, amely tud énekelni, nem pusztulhat el, mert az életet éltető forrásnak van a birtokában – mondotta, felemlítve a Babilon vizeinél ülő fogoly zsidókat, akiktől fogvatartóik öröméneket rendeltek, ám ajkaikon keserűség tudott csak kicsordulni.
Ahogy a nagy gonddal megtanult és előadott többszólamú zeneművek, a szentmise liturgikus zenei oldala is többhetes előkészület eredményeképpen mutatkozott meg. A liturgikus énekeket tartalmazó nyomtatott programot már jóval a találkozó előtt megkapta minden énekkarvezető. Az időben történt egyeztetés és jó szervezés eredménye volt, hogy a kórusok a szentmisén szinte olyan összeszokottsággal és egységességgel tudtak együtt énekelni, mintha közös próbákon tanulták volna meg a liturgikus énekeket. A liturgia fényét az is emelte, hogy a helyi gregorián schola előénekelte az antifónákat a responzóriumot, illetve a szentmise változó részeinek gregorián dallamú zsoltárait. Öröm nyugtázni az összbenyomást: nem pusztán kórustalálkozóra összeverődött énekkarokat hallott a szentmisén résztvevő, hanem olyan kórusokat, akik az év folyamán is aktívan részt vesznek a szent cselekményeken és énekükkel valódi istenszolgálattá teszik a liturgiát.
A szentmisét követően került sor az énekkarok szereplésére. A bemutatott repertoár alapján ítélve az előző évekhez viszonyított fejlődésről számolhatunk be. Az előrelépés már abban is megnyilvánult, hogy a repertoár egyre inkább a zenetörténet igazi nagyjai, Liszt, Bach, Kodály, Saint-Saëns felé nivellálódik, nevük egyre gyakrabban fordul elő. Az alcsíki kórusok a jelek szerint egyre több kedvet éreznek arra, hogy nehezebb feladatokkal birkózzanak meg, és egyre alkalmasabbak is erre, ami figyelemreméltó, tekintetbe véve azt, hogy zeneileg jórészt képzetlen, amatőr énekesekkel kell dolgozniuk a karvezetőknek. Sőt, idén első alkalommal a hangszeres kíséret is megjelent a bemutatón: a csíkszentsimoniak Transeamusát (Joseph Schnabel) három fúvóshangszeren játszó gyerek kísérte. Tekintettel arra, hogy Alcsíkon egyre jobban terjed a fúvószenekarok divatja, és a fiatalok egyre több kedvet éreznek arra, hogy tanuljanak hangszeren játszani, remélhetőleg nem marad magára a csíkszentsimoni példa, hanem távlatot nyitó kezdeményezés volt. Ha gyerekekkel véghez lehet vinni Udvarhelyszéken a zenekaros kóruséneklést, miért ne lehetne nálunk, felnőttekkel is?
A karéneklést a jelen levő egyházzenei kiválóságok beszédei, valamint az emléklapok és plakettek kiosztása követte. S mint ahogy egy kórustalálkozót befejezni dukál, a közös éneklés tette fel a koronát a rendezvényre. A fenséges hangvételű Dona nobis pacem kánon, amelyet az egyházi kórustalálkozók emblémájaként is lehetne emlegetni, néhány év szünet után ismét felzendült az énekkarok egyesített hangján, a helyi karvezető vezénylete mellett. A találkozót mulatság követte a csíkbánkfalvi kultúrotthonban, ahol immár kötetlenebb formában énekelhettek együtt a résztvevők.
Köszönet illeti a község polgármesteri hivatalát és közbirtokosságait a pénzügyi támogatásért, valamint a rendezvényt anyagilag támogató magánszemélyeket. Köszönet jár az erkölcsi támogatásért és konkrét segítségnyújtásért mindazoknak, akik a szervezésben és a feltételek megteremtésében részt vettek.
Kórusok, karvezetők, repertoár (a fellépés sorrendjében): Csíkszentmárton (karvezető: Szabó Cecília): repertoár: Camille Saint-Saëns: Tollite hostias, Jeremy Clark: Jertek áldjuk Istent. Csíkszentkirály (Karvezető: Domahidi Zalán): repertoár: Franz Gruber: Csendes éj, Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz. Csíkszentsimon (Karvezető: Papp Levente): repertoár: Michael Pretorius: Et natus est Emmanuel, Joseph Schnabel: Transeamus usque Betlehem, Csíkszentgyörgy (Karvezető: Fejér István): repertoár: Johann Sebastian Bach: Szép csillag száll az égre fel, Liszt Ferenc: Ave Maria.
Nemes István