Egy cserkésztábor hétköznapjai
A marosvásárhelyi 91-es számú II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat Székely Péter cs. p. vezetésével idén is Vármezőn tartotta nyári nagytáborát augusztus 9–14. között. A csapat 13 lányból és 5 fiúból állt, a nagy különbség a tavalyi táborhoz képest, hogy a vezetők mellett idén olyan régi cserkészek is részt vettek, besegítettek, akik ezelőtt 14 évvel, a cserkészcsapat indulásakor kezdték a cserkészkedést.
A hétfői érkezést követően az első feladat a szállás elfoglalása, azaz a sátorállítás volt, majd fahordás, és a vacsorát követően már lehetett is a tábortűz körül gyülekezni, ahol vidám énekekkel és játékokkal szórakoztattuk egymást. A keddi nap már úgy kezdődött, mint egy igazi tábori nap: ébresztő után reggeli torna, majd mosakodás, reggeli, zászlófelvonás és reggeli ima, majd rendrakás a sátor körül a sátorszemléhez. A délelőtt a tábor csinosításával telt el, majd az ebédet fürdőzéssel egybekötött fahordás követte. A nagy meleg miatt az ebéd utáni fürdőzés meg fahordás mindennapos program lett, amit a gyerekek egyáltalán nem bántak, így a kellemest össze tudták kötni a hasznossal. Természetesen a tanulásból sem volt hiány: egy „forgószínpaddal” a kiscserkészek három csoportban három különböző helyen új ismeretekre tehettek szert. Megtanulhatták az iránytű használatát és a térképolvasást, különböző gyógynövényeket ismerhettek meg, és új szabadtéri játékok fortélyait sajátíthatták el. Az esti program a vacsorával kezdődött, majd zászlólevonás, esti ima, és ismét a tábortűz körül énekelhettünk és játszhattunk. Végül a ponyvák alatti zavartalan álmunkat az éjjeli őrség biztosította. Szerdán egy kisebb portyára indultunk, amelynek során megtaláltuk a megfelelő helyét a patakon keresztül kötélből építendő hídnak. A hídon való átmászás a patak felett remek ügyességi próba volt kicsik és nagyok számára egyaránt. Este egy csodálatos szentmisét tartottunk a szabadban Endre atya, a tábori lelkészünk vezetésével, amelyre a Remény zenecsoport is kilátogatott, hogy együtt énekelhessük a dicsőítő ifjúsági énekeket. Csütörtök délelőtt a kiscserkészekkel beszéltük meg, hogy számukra mit jelent a cserkészet, emellett újabb énekeket és játékokat tanulhattak, majd délután különböző kézimunkákkal ügyeskedhettek. Pénteken meglátogatott a marosvásárhelyi 30-as számú Teleki Sámuel cserkészcsapat. Ők szintén Vármezőn táboroztak azon a hétvégén. Sor került egy nagy közös métázásra, majd a közös éneklések és játékok után a vendégcsapatot saját készítésű kürtőskaláccsal kínáltuk meg. Szombatra már csak a táborbontás, a csomagolás és búcsúzkodás maradt.
Mint régi cserkész a többi régi cserkész nevében is merem állítani, hogy a tábor ideje alatt mi is sok új ismerettel és tapasztalattal gazdagodtunk, emellett pedig az együtt eltöltött hat nap nosztalgiázásra is kitűnő alkalom volt. Ugyanakkor örömmel tapasztaltuk, hogy még vannak olyan „mai gyerekek”, akik valahogyan többek és jobbak akarnak lenni az átlagosnál.
Mindenekfelett a tábor legfontosabb célkitűzését is elértük, hisz tartalmas programokban vehettünk részt, és lélekben telítődve, érezhetően önfeledt hangulatban cserkész létünkben erősödtünk.
Kiss Rózsa